Fő az egészség?

Jády Mónika 2009.6.8. 7:00

Tegnap, amikor elhaladtam két nő mellett, hallottam, hogy az egyik ezt mondja a másiknak felháborodva...

...rekedt hangon: Időpontom volt a fogorvosnál, de nem vett be, mert náthás vagyok. Ahogy ezt hallottam, arra gondoltam, hogy én ilyen esetben le szoktam mondani az időpontot, hisz az orvosnak és nekem is egyaránt kellemetlen lenne, ha úgy kellene megvizsgálnia, hogy közben tüsszögök rá és folyik az orrom.

Aztán eszembe jutott, amikor télen a nőgyógyász szűk kis várójába bevonult egy férfi a párja kezét szorongatva. Aztán elkezdett orrot fújni, és szörnyen köhögni – úgy hárompercenként. Sajnos, nem tévesztette el a rendelőt, ő úgy gondolta, hogy muszáj a barátnőjét elkísérni a nőgyógyászati vizsgálatra, betegen is. Jó húsz percet szívtam egy levegőt a tapintatlan férfival (mert szerintem tapintatlan az, aki fertőző betegséggel emberek közé megy). Úgy három nap múlva már én is beteg voltam, több mint két hétig nyomtam az ágyat.

Múltkor mesélte az egyik ismerősöm, hogy beesett hozzá egy ügyfél, akivel aznap nem is volt találkozója. Kénytelen volt vele kezet fogni, és beszélni, bár az illető szemmel láthatólag influenzás volt, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy „remélem nem fertőzöm meg.” (Akkor meg egyáltalán miért ment oda?!) Persze, az ismerősöm is beteg lett, majd hamarosan az egész családja ágynak dőlt – elsőként gyenge immunrendszerű kisgyereke, akit védeni kell még a széltől is.

Egy másik ismerősöm pici babája komoly műtéten esett át. Vigyázni kellett rá, hogy a kicsi ne kapjon el semmilyen fertőzést. Ismerősöm ezért kérte a rokonokat, hogy csak akkor jöjjenek látogatóba, ha teljesen egészségesek. Volt, aki vérig sértődött ezen...

Nem is értem, ha valaki beteg (és ráadásul fertőző betegsége van), miért nem marad ágyban – a saját és mások egészsége érdekében. Szakorvoshoz, látogatóba vagy máshová nem elég akkor elmenni, ha már meggyógyultunk?!