Földügy


Vég Erzsébet  2007.8.28. 6:40

Munkatársunkat komoly gondolatok késztették a jegyzetírásra.

Édesapám után örököltünk két kisebb darab földet. Nem fogtam fel a dolog súlyát és a vele járó felelősséget sem, hiszen régen mindent ők intéztek, ami a földműveléssel volt kapcsolatos. Most viszont sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy édesanyám már nem bírja egyedül a munkálatok szervezését (szántás, vetés, vegyszerezés, stb.). De mivel ő „ebbe született”, és világéletében ezzel foglalkozott, saját magának is nagyon nehéz beismerni, hogy nem megy tovább. Amikor végül szóba hozta, sírva fakadt.

Hiába, neki még egész mást jelent a föld, mint nekünk és vérzik a szíve érte. Hasztalan törtem a fejem, hogyan tudnék segíteni, sehogy sem találtam a megoldást. Aztán ő rájött. Nevezetesen, hogy a földeket bérbe kell adni. Igen ám, de kinek? Szerencsére ismer egy lelkiismeretes embert, aki rendesen művel más területeket is, meg is kerestük őt a kérésünkkel. Sajnos azonban a szóban forgó föld kicsi, mint azt az illetőtől megtudtuk, nem érdemes vele foglalkozni. Azt javasolta, hogy fogjunk össze a szomszédokkal, mert 3-4 hasonló méretű darabot már szívesen elvállalna.

Nosza, a javaslatot tett követte, szépen meg is kerestük mindegyiket. Az eredmény döbbenetes. Az egyik már odaadta valakinek ingyen, csak művelje, és ne hagyja gazban! A másik – bár idős – még küszködik, de még csak nullszaldósra sem tudja kihozni a vállalkozást, nem hogy nyereségesre. (Mindannyian tudjuk(?), hol tart ma a mezőgazdaságunk: pl. az a meggy, amit 4-5 napig vettek át 75(!!!) forintért a termelőktől, a budapesti zöldségesnél kb. 300 forintért kelt el). A harmadik szomszéd legalább elgondolkodott a lehetőségen, bár sejtettem, hogy nemet fog mondani, lévén az ő területeire már jár az állami támogatás, tehát nem éri meg más irányban gondolkodni. Ráadásul azt mesélte, hogy nem is igazán foglalkozott a területtel, valamennyit mégis termett, tehát nem fizetett rá és ez nagy szó a mai világban.

Furcsa egy világ ez a mai. Annak adnak támogatást, aki meg sem műveli a földet és annak, aki pl. kivágja a szőlőt. Ilyet még nem is hallottam! Nem azért fizetnek, hogy termeljen az ember, hanem azért, hogy ne? Elgondolkoztam, hogy vajon mire megy ki az egész. Persze nem látok a színfalak mögé, és az is lehet, hogy csak naiv vagyok. De azt gyanítom, hogy teljesen le akarják amortizálni a még meglévő és termőképes földeket, hogy azután a külföldiek potom pénzért megvehessék – miután a magyar gazdák veszteséget veszteségre halmozva majd örömmel szabadulnak meg eme tulajdonuktól…

Nem hiszem, hogy jól van ez így, és mélységesen elszomorít a tendencia. Függetlenül attól, hogy nem áll szándékomban földet művelni, kétségbeejtőnek tartom a helyzetet. Nem élhet ugyanis mindenki városban, és még ha élhetne is, már ott sem biztosítottak az állások. A falusi lakosságnak is boldogulnia kellene valahogy. De ugyan hogyan, ha a földdel sem érdemes foglalkozni? Milyen jövő vár akkor az emberekre és az országra? Régen ugye úgy szólt az „egyezség”, hogy a falun élők megtermelték az élelmiszert a városiaknak is, míg ez utóbbiak az iparcikkek előállításáról gondoskodtak az előbbieknek. Szerintem ez így egészen normálisan működött. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy az „átkosban” mi miért úgy volt, és miből termeltek felesleget, satöbbi.

Szerintem fel kéne végre ismerni, hogy egyik nincs a másik nélkül, mármint vidéki nép a városiak nélkül -- és fordítva. Élni és élni hagyni! Miért olyan kivitelezhetetlen ez? Jó lenne látni valami pozitív jövőképet, mert egyre több ismerősömtől hallom, hogy elgondolkodott az ország elhagyásán.

Biztos, hogy ennek így kell lennie?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2