Földügy


Vég Erzsébet  2007.8.28. 6:40

Munkatársunkat komoly gondolatok késztették a jegyzetírásra.

Édesapám után örököltünk két kisebb darab földet. Nem fogtam fel a dolog súlyát és a vele járó felelősséget sem, hiszen régen mindent ők intéztek, ami a földműveléssel volt kapcsolatos. Most viszont sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy édesanyám már nem bírja egyedül a munkálatok szervezését (szántás, vetés, vegyszerezés, stb.). De mivel ő „ebbe született”, és világéletében ezzel foglalkozott, saját magának is nagyon nehéz beismerni, hogy nem megy tovább. Amikor végül szóba hozta, sírva fakadt.

Hiába, neki még egész mást jelent a föld, mint nekünk és vérzik a szíve érte. Hasztalan törtem a fejem, hogyan tudnék segíteni, sehogy sem találtam a megoldást. Aztán ő rájött. Nevezetesen, hogy a földeket bérbe kell adni. Igen ám, de kinek? Szerencsére ismer egy lelkiismeretes embert, aki rendesen művel más területeket is, meg is kerestük őt a kérésünkkel. Sajnos azonban a szóban forgó föld kicsi, mint azt az illetőtől megtudtuk, nem érdemes vele foglalkozni. Azt javasolta, hogy fogjunk össze a szomszédokkal, mert 3-4 hasonló méretű darabot már szívesen elvállalna.

Nosza, a javaslatot tett követte, szépen meg is kerestük mindegyiket. Az eredmény döbbenetes. Az egyik már odaadta valakinek ingyen, csak művelje, és ne hagyja gazban! A másik – bár idős – még küszködik, de még csak nullszaldósra sem tudja kihozni a vállalkozást, nem hogy nyereségesre. (Mindannyian tudjuk(?), hol tart ma a mezőgazdaságunk: pl. az a meggy, amit 4-5 napig vettek át 75(!!!) forintért a termelőktől, a budapesti zöldségesnél kb. 300 forintért kelt el). A harmadik szomszéd legalább elgondolkodott a lehetőségen, bár sejtettem, hogy nemet fog mondani, lévén az ő területeire már jár az állami támogatás, tehát nem éri meg más irányban gondolkodni. Ráadásul azt mesélte, hogy nem is igazán foglalkozott a területtel, valamennyit mégis termett, tehát nem fizetett rá és ez nagy szó a mai világban.

Furcsa egy világ ez a mai. Annak adnak támogatást, aki meg sem műveli a földet és annak, aki pl. kivágja a szőlőt. Ilyet még nem is hallottam! Nem azért fizetnek, hogy termeljen az ember, hanem azért, hogy ne? Elgondolkoztam, hogy vajon mire megy ki az egész. Persze nem látok a színfalak mögé, és az is lehet, hogy csak naiv vagyok. De azt gyanítom, hogy teljesen le akarják amortizálni a még meglévő és termőképes földeket, hogy azután a külföldiek potom pénzért megvehessék – miután a magyar gazdák veszteséget veszteségre halmozva majd örömmel szabadulnak meg eme tulajdonuktól…

Nem hiszem, hogy jól van ez így, és mélységesen elszomorít a tendencia. Függetlenül attól, hogy nem áll szándékomban földet művelni, kétségbeejtőnek tartom a helyzetet. Nem élhet ugyanis mindenki városban, és még ha élhetne is, már ott sem biztosítottak az állások. A falusi lakosságnak is boldogulnia kellene valahogy. De ugyan hogyan, ha a földdel sem érdemes foglalkozni? Milyen jövő vár akkor az emberekre és az országra? Régen ugye úgy szólt az „egyezség”, hogy a falun élők megtermelték az élelmiszert a városiaknak is, míg ez utóbbiak az iparcikkek előállításáról gondoskodtak az előbbieknek. Szerintem ez így egészen normálisan működött. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy az „átkosban” mi miért úgy volt, és miből termeltek felesleget, satöbbi.

Szerintem fel kéne végre ismerni, hogy egyik nincs a másik nélkül, mármint vidéki nép a városiak nélkül -- és fordítva. Élni és élni hagyni! Miért olyan kivitelezhetetlen ez? Jó lenne látni valami pozitív jövőképet, mert egyre több ismerősömtől hallom, hogy elgondolkodott az ország elhagyásán.

Biztos, hogy ennek így kell lennie?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.