Garázsajtók nyitogatói


Póda Erzsébet  2005.6.22. 18:37

A nők érdekes szokásainak egyikét boncolgatjuk...

Van annak már több, mint egy éve, hogy a lakótelepi közös garázs emeletes épületében sorozatosan jelentkező, titokzatos eredetű és számomra megmagyarázhatatlan jelenségre figyeltem fel. Vizsgálódni kezdtem tehát. Elvégeztem egy kis magán-felmérést, amely a helyszínen, ebben a barátságtalan épületben készült.

Többször is előfordult, hogy a nagy „garázscentrum” bejáratánál egyszerre több autó is összetorlódott. Sorakoztunk hát szépen egymás mögött libasorban, hisz a kulcsra nyíló kapun meg a szűkre szabott kacskaringós feljárókon egyszerre csak egy autó fért el. Ahogy így várakoztam, az előttem lévő autóból a sofőr mellől kiugrott a feleség, hogy a speciális kulccsal kinyissa a felfelé nyíló ajtót. Aztán befutott az épületbe és ugyancsak ő nyitotta ki a benti garázsajtót is. Gondoltam, ez aztán a munkamegosztás! Olyasmi, mint a hivatásos tehergépkocsinál: a sofőr vezet, a kocsikísérő rakodik.

De legközelebb egy újabb sorakozás alkalmával maga a „sofőrnő” ugrott ki a kocsiból, míg férje a fejét vakargatva nyújtózott az anyósülésen. Az autó behajtott az épületbe, majd a benti garázs előtt ismét a nő szállt ki, hogy izmos karjaival a magasba lökje az acélrugós garázsajtót. Majd vissza a kocsiba, hogy beparkoljon szépen, ahogy kell. Gondoltam: lehet, hogy ma nagyon fáradt a férje -- az is lehet, hogy beteg. Talán eltört a lába, vagy hexensussza van. De nem, a férfi épségben-egészségben kászálódott ki az autóból. A feleség kicipelte a csomagtartóból a táskákat a garázs elé, közben rikoltozott kicsit, hogy a gyerekei nehogy kilépjenek a felhajtó autók elé. Majd saját kezűleg lecsukta és bekulcsolta az ajtót! Kezébe fogta a csomagokat, és szépen hazaindultak. A férjnek eszébe se jutott, hogy átvegye az egyik nehéz táskát a feleségétől. Mentségére legyen mondva: a sírós kisebbik lánykát azért a karjaiba emelte.

Megint sorakozás: előttem egy hatalmas külföldi rendszámú Mercedes. Az anyósülésről egy estélyi ruhás hölgy száll ki. Tűsarkú cipőjében odatipeg a zárhoz, bedugja a kulcsot, s az ajtó felemelkedik, a hölgy pedig visszatipeg a helyére. Várok, míg a nagy kocsi felmegy előttem a felvezető úton, a biztonság kedvéért ugyanis nem akarok szorosan a nyomában haladni. De szerencsém van – ismét találkozunk az első emeleten (ott volt az én garázsom is). Ám az emelkedőn feljutva mit látok? Az estélyi ruhás nő, a tűsarkú cipőjében rákvörös képpel épp a garázsajtóval birkózik! A lovagja, odabent a Mercedes mélyén hallgatja a dübörgő divatzenét, ujjaival a ritmust ütögeti a kormányon.

Aztán láttam még garázsajtót nyitni nyugdíjas asszonyokat és tinilányokat, kövér és sovány nőket, ünneplőbe és hétköznapi viseletbe öltözött nőket, sofőrülésen és anyósülésen ülő nőket, sőt kétszer még kismamát is nagy pocakkal! Mindannyiszor ugyanaz a jelenet játszódott le előttem: az anyósülésről kipattanó nő kinyitja a kulccsal a bejárati ajtót, majd odabent erős női karjaival a magasba lendíti a kézi erővel nyíló garázsajtót. Szép kis teljesítmény! Talán rejtett női tömegsport lehet ez a fajta mozgás, hiszen ugye nem kíván magyarázatot, hogy a hagyományos, manuális kezelésű felfelé nyíló garázsajtók kezelése milyen erőfeszítő dolog. Jómagam is gyakoroltam annak idején -- kizárólag és szigorúan csak akkor, ha egyedül vezettem az autót!

A lakótelepről csöndes helyre, egy kertes házba költöztünk, a barátságtalan garázsépületbeli kalandjaim szerencsére már a múltéi, de megmaradt a kis noteszom, amelyre – hiszen felmérést végeztem – annak idején az autómban ülve feljegyeztem a női garázsnyitogatók számát. Százegy ajtónyitásból nyolcvankettőt végeztek el a gyengébb nem képviselői.

A minap reggel, amikor az ablakba állva integettem az iskolába induló gyerekeimnek, mit látnak szemeim? Az utcabeli család munkába indul éppen. A családfő kirobog kocsijával a garázsból, és az út szélén leparkolva várja feleségét. A nő bekulcsolja a bejárati ajtót, aztán a garázsajtót, végül a kétszárnyú utcakaput, és beül a reggeli híreket hallgató férje mellé. Lehet, hogy folytatnom kell a felmérést.
Megyek, megkeresem a kis noteszomat…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.