Garázsajtók nyitogatói


Póda Erzsébet  2005.6.22. 18:37

A nők érdekes szokásainak egyikét boncolgatjuk...

Van annak már több, mint egy éve, hogy a lakótelepi közös garázs emeletes épületében sorozatosan jelentkező, titokzatos eredetű és számomra megmagyarázhatatlan jelenségre figyeltem fel. Vizsgálódni kezdtem tehát. Elvégeztem egy kis magán-felmérést, amely a helyszínen, ebben a barátságtalan épületben készült.

Többször is előfordult, hogy a nagy „garázscentrum” bejáratánál egyszerre több autó is összetorlódott. Sorakoztunk hát szépen egymás mögött libasorban, hisz a kulcsra nyíló kapun meg a szűkre szabott kacskaringós feljárókon egyszerre csak egy autó fért el. Ahogy így várakoztam, az előttem lévő autóból a sofőr mellől kiugrott a feleség, hogy a speciális kulccsal kinyissa a felfelé nyíló ajtót. Aztán befutott az épületbe és ugyancsak ő nyitotta ki a benti garázsajtót is. Gondoltam, ez aztán a munkamegosztás! Olyasmi, mint a hivatásos tehergépkocsinál: a sofőr vezet, a kocsikísérő rakodik.

De legközelebb egy újabb sorakozás alkalmával maga a „sofőrnő” ugrott ki a kocsiból, míg férje a fejét vakargatva nyújtózott az anyósülésen. Az autó behajtott az épületbe, majd a benti garázs előtt ismét a nő szállt ki, hogy izmos karjaival a magasba lökje az acélrugós garázsajtót. Majd vissza a kocsiba, hogy beparkoljon szépen, ahogy kell. Gondoltam: lehet, hogy ma nagyon fáradt a férje -- az is lehet, hogy beteg. Talán eltört a lába, vagy hexensussza van. De nem, a férfi épségben-egészségben kászálódott ki az autóból. A feleség kicipelte a csomagtartóból a táskákat a garázs elé, közben rikoltozott kicsit, hogy a gyerekei nehogy kilépjenek a felhajtó autók elé. Majd saját kezűleg lecsukta és bekulcsolta az ajtót! Kezébe fogta a csomagokat, és szépen hazaindultak. A férjnek eszébe se jutott, hogy átvegye az egyik nehéz táskát a feleségétől. Mentségére legyen mondva: a sírós kisebbik lánykát azért a karjaiba emelte.

Megint sorakozás: előttem egy hatalmas külföldi rendszámú Mercedes. Az anyósülésről egy estélyi ruhás hölgy száll ki. Tűsarkú cipőjében odatipeg a zárhoz, bedugja a kulcsot, s az ajtó felemelkedik, a hölgy pedig visszatipeg a helyére. Várok, míg a nagy kocsi felmegy előttem a felvezető úton, a biztonság kedvéért ugyanis nem akarok szorosan a nyomában haladni. De szerencsém van – ismét találkozunk az első emeleten (ott volt az én garázsom is). Ám az emelkedőn feljutva mit látok? Az estélyi ruhás nő, a tűsarkú cipőjében rákvörös képpel épp a garázsajtóval birkózik! A lovagja, odabent a Mercedes mélyén hallgatja a dübörgő divatzenét, ujjaival a ritmust ütögeti a kormányon.

Aztán láttam még garázsajtót nyitni nyugdíjas asszonyokat és tinilányokat, kövér és sovány nőket, ünneplőbe és hétköznapi viseletbe öltözött nőket, sofőrülésen és anyósülésen ülő nőket, sőt kétszer még kismamát is nagy pocakkal! Mindannyiszor ugyanaz a jelenet játszódott le előttem: az anyósülésről kipattanó nő kinyitja a kulccsal a bejárati ajtót, majd odabent erős női karjaival a magasba lendíti a kézi erővel nyíló garázsajtót. Szép kis teljesítmény! Talán rejtett női tömegsport lehet ez a fajta mozgás, hiszen ugye nem kíván magyarázatot, hogy a hagyományos, manuális kezelésű felfelé nyíló garázsajtók kezelése milyen erőfeszítő dolog. Jómagam is gyakoroltam annak idején -- kizárólag és szigorúan csak akkor, ha egyedül vezettem az autót!

A lakótelepről csöndes helyre, egy kertes házba költöztünk, a barátságtalan garázsépületbeli kalandjaim szerencsére már a múltéi, de megmaradt a kis noteszom, amelyre – hiszen felmérést végeztem – annak idején az autómban ülve feljegyeztem a női garázsnyitogatók számát. Százegy ajtónyitásból nyolcvankettőt végeztek el a gyengébb nem képviselői.

A minap reggel, amikor az ablakba állva integettem az iskolába induló gyerekeimnek, mit látnak szemeim? Az utcabeli család munkába indul éppen. A családfő kirobog kocsijával a garázsból, és az út szélén leparkolva várja feleségét. A nő bekulcsolja a bejárati ajtót, aztán a garázsajtót, végül a kétszárnyú utcakaput, és beül a reggeli híreket hallgató férje mellé. Lehet, hogy folytatnom kell a felmérést.
Megyek, megkeresem a kis noteszomat…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1