Kérdeznék valamit!
Emberek, kérdeznék valamit: miért nem a jó példát vesszük át?
Kíváncsi voltam, a tévéadók hogyan állítanak emléket az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján.
Nekünk, magyaroknak ez a dátum legalább olyan nevezetes és fontos, mint mondjuk az amerikaiaknak július 4-e vagy szeptember 11-e. De minden nemzet életében vannak olyan napok, melyeket kihúzott háttal, felemelt fejjel ünnepel.
Azzal, hogy a televízió benyomult a mindennapjainkba, lehetővé vált, hogy az ember a közterek ünnepéből a képernyőn keresztül is részesülhessen. De a televízió a műsor összeállításával jócskán fokozhatja a hangulatot! Fokozhatja, de tönkre is teheti!
Fellapoztam hát a tévéműsort. A legnézettebb csatornákra koncentráltam.
Amit láttam, megérne néhány keresetlen szót, de inkább csak felsorolom: amerikai vígjáték, német-amerikai kalandvígjáték, amerikai-ausztrál családi vígjáték, francia vígjáték, angol kalandfilm, angol-amerikai kalandfilm, amerikai kalandfilm. A szupermozi reklámszünetében tíz –azaz 10! -- perc megemlékezés!
Az amerikaiak büszke öntudata messze földön híres. Úgy vélem, olyan erényük ez, mely példa minden nép számára! Jó példa, amit érdemes lenne követni! Nem hot-dogra, baseball sapkára és Halloween-re van szüksége a világnak, hanem sokszínű nemzeti lobogókra, melyek büszke, öntudatos népeket hirdetnek. Önálló nemzet-egyéniségekre van szükség, melyeknek saját múltjuk, saját hagyományaik vannak, és saját ünnepeik, amelyek nekik és róluk szólnak!
Felteszem hát újra a kérdést: miért nem a jó példát vesszük át?
Ezek a médiumok azok, melyek a legtöbb ember véleményét formálják! Talán pontosan azért olyan a műsor, amilyen, mert a közízlés így kívánja? Tényleg erre van igény? Magyarok, nekünk tényleg Chuck Norris kell még október 23-án is? Nincs elég jó magyar film, amit levetíthetnének? Vagy inkább megnézzük tizenötödször is a Dennis, a komisz-t, mint egy magyar alkotást, ami rólunk és nekünk szól? Mindent lenyelünk, amit ledugnak a torkunkon?
És tényleg csak tíz percet érdemel a saját ünnepünk, a saját megemlékezésünk, a saját történelmünk, a saját múltunk, szüleink és nagyszüleink története?
A rádiót már inkább be se kapcsolom. Nem érdekelnek a külföldi toplisták. Ma nem. Mert van egy darabka föld, amelynek saját, 1000 éves történelme van, amely az enyém is. Ma ezen a földön a szabadságunkat ünnepeljük!
Ma erre akarok gondolni. És ki akarom húzni a hátam, fel akarom emelni a fejem. Ezért megyek ki a közterekre emlékezni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.