Ne adjuk fel!

Haizok Melinda  2015.2.18. 2:40

Életünk számos pillanatában dönthetünk arról, merre is toljuk tovább a szekeret, mivel is szeretnénk igazán foglalkozni.

A média, a tévé, a mindenség egyre azt hirdeti, hogy menj csak az utadon, ne nézz hátra! Lehetőleg közben tiporj el egy-két szál virágot, embert, embereket, teljesen mindegy, van-e még ebben egyáltalán erkölcs vagy tisztesség...


Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj, ha közben nem üresednénk ki, s veszítenénk el életünk fontos (ha nem a legfontosabb) érzéseit. Mint az emberség, szeretet, állhatatosság, és még sorolhatnám.
Hova tart a világ?
Mégis mi az, ami a kiüresedés irányába terel bennünket, s észrevétlenül szívja ki belőlünk a szeretetet? Azt, hogy emberek módjára viselkedjünk, s ha már a modern civilizáció részesei vagyunk, ne butuljunk le az állatvilág szintjére! Igen, tudom, ezt teszi velünk a rohanó élet, hogy minden megváltozott, s már nincs annyi idő egymásra, hisz mindenki dolgozik, rohan a semmibe. Nem áll meg, nincsenek szabad percek, még csak egy jót beszélgetni sem. Arra való az internet, meg a facebook, ott majd szépen tudjuk tartani a kapcsolatot. Természetesen mindent lehet, amíg az nem megy lelki világunk kárára, s nem vezet emberi kapcsolataink láthatatlan végéhez.

Ha cikkemre egy kicsit is felkapták a fejüket, kérem, „ne menjenek el szótlanul mellette”! Ha csak egy cseppnyi részével is egyetértenek, ne hagyják, hogy emberi értékeink kialudjanak! Tartsák életben a lángot, mindenáron, minden nehézség közepette! Mert, azt hiszem, ez az igazi kihívás: embernek maradni még akkor is, amikor minden és mindenki más bennünket robotnak, tárgynak néz és szán. Ne álljunk be a sorba, ne nézzük tétlenül, ahogyan a világ felfalja a bennünk rejlő tisztaságot és józanságot!

Kemény lesz a harc, de erre születtünk, s ezért érdemes élni, küzdeni, minden nap.

Hozzászólások

@

Küldés