Ne adjuk fel!


Haizok Melinda  2015.2.18. 2:40

Életünk számos pillanatában dönthetünk arról, merre is toljuk tovább a szekeret, mivel is szeretnénk igazán foglalkozni.

A média, a tévé, a mindenség egyre azt hirdeti, hogy menj csak az utadon, ne nézz hátra! Lehetőleg közben tiporj el egy-két szál virágot, embert, embereket, teljesen mindegy, van-e még ebben egyáltalán erkölcs vagy tisztesség...


Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj, ha közben nem üresednénk ki, s veszítenénk el életünk fontos (ha nem a legfontosabb) érzéseit. Mint az emberség, szeretet, állhatatosság, és még sorolhatnám.
Hova tart a világ?
Mégis mi az, ami a kiüresedés irányába terel bennünket, s észrevétlenül szívja ki belőlünk a szeretetet? Azt, hogy emberek módjára viselkedjünk, s ha már a modern civilizáció részesei vagyunk, ne butuljunk le az állatvilág szintjére! Igen, tudom, ezt teszi velünk a rohanó élet, hogy minden megváltozott, s már nincs annyi idő egymásra, hisz mindenki dolgozik, rohan a semmibe. Nem áll meg, nincsenek szabad percek, még csak egy jót beszélgetni sem. Arra való az internet, meg a facebook, ott majd szépen tudjuk tartani a kapcsolatot. Természetesen mindent lehet, amíg az nem megy lelki világunk kárára, s nem vezet emberi kapcsolataink láthatatlan végéhez.

Ha cikkemre egy kicsit is felkapták a fejüket, kérem, „ne menjenek el szótlanul mellette”! Ha csak egy cseppnyi részével is egyetértenek, ne hagyják, hogy emberi értékeink kialudjanak! Tartsák életben a lángot, mindenáron, minden nehézség közepette! Mert, azt hiszem, ez az igazi kihívás: embernek maradni még akkor is, amikor minden és mindenki más bennünket robotnak, tárgynak néz és szán. Ne álljunk be a sorba, ne nézzük tétlenül, ahogyan a világ felfalja a bennünk rejlő tisztaságot és józanságot!

Kemény lesz a harc, de erre születtünk, s ezért érdemes élni, küzdeni, minden nap.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16