Úti cél: a paradicsom


Oriskó Renáta  2014.8.22. 3:04

Még most is nyugodtan alszik, pedig a hétköznapokon ilyenkor már üvölt az ébresztő.

Bár az egyik kedvenc zenéjére ébred, de kora reggel még az is fülsiketítő zajnak tűnik. Most megmozdul, hirtelen nem tudja, hol is van. Más a szoba, a falak, kicsit idegen minden. Nem a megszokott. De ez most egyáltalán nem zavarja. Aztán rájön, hogy ez az utolsó napja ebben a paradicsomban.

Hirtelen jött az ötlet. Szerda délután volt, a nap sugarai csak úgy hívogatták ki a szabadba. Vagyis csak hívogatták volna. A légkondicionált irodában ült papírokkal körülbástyázva, amik mind azt ordították: határidő! Bár ő jobban örült volna, ha kedvesen azt suttogják: menj csak haza, ráérsz befejezni holnap! Lassan teltek a percek, közben a monitort bámulta, táblázatokat szerkesztett. De nem csak a gépen, a fejében is, ott viszont nem unalmas fekete-fehéreket, hanem gyönyörű színeseket – egy gyors bevásárlás, mert üres a hűtő, egy finom vacsora, bár már most is halomban áll a mosatlan, de hát ez van, ha valaki szeret főzni, és a bankban is meg kell állnia. Igen, a bank. Erről tegnap is megfeledkezett. Képzeletben már tett is mellé három piros felkiáltójelet, és gyorsan átrakta a bevásárlás elé. Hiába, néha még a legszínesebb, legtökéletesebb excel-táblázat is hibádzik. Épp ekkor jött egy e-mail egy gyerekkori barátnőjétől. A barátnő férjhez ment és pár éve külföldön él, egy meseszép dél- franciaországi falucskában. Vagyis a képeken meseszépnek tűnik. Mert az az igazság, még sose látogatta meg őt, amit a barátnő elég gyakran fel is ró neki. Menne ő szívesen, de valami mindig közbejön. Már hányszor ült képzeletben egy kedves kis francia kávézóban a barátnője és egy frissen sült francia croissant társaságában. Most meg is kordult a gyomra. A napsütötte dél, levendulamezők, szőlőültetvények, a vidéki piac forgataga… Úgy elkalandozott, hogy már nem is látja a papírhegyeket maga előtt.


Az utolsó nap a földi paradicsomban. Mert ez tényleg az volt. Végre szabadnak, könnyűnek, gondtalannak érezte magát. Most már tudja, hogy az itt töltött pár nap annyi energiát, örömöt adott neki, hogy újra képes helyt állni a hétköznapokban. S miért döntött végül úgy, hogy meg sem áll dél-Franciaországig? Talán azért, mert az utóbbi időben többször érezte, hogy kevesebb ideje jut olyasmikre, amiket igazán szeret. De közben azt is sejtette, sose lesz több ideje, hisz egy nap mindig csak 24 óra. Ebbe kell belesűríteni mindent, vagy legalább azt, ami fontos. Amitől valamivel több lesz az adott nap és könnyebb a következő. Talán kicsit azért, mert elgondolkodott azon, milyen régen tett már valamit csak önmagáért. Persze, a szabadnapjain feltöltődött, de rég vágott bele valami igazán újba. Mindig példásan dolgozott, lehetett rá számítani, de voltak napok, mikor mindezt őrülten fárasztónak érezte.

Mint ahogy ott, a végeláthatatlan határidők között. És akkor úgy döntött, kicsit kiszáll a mókuskerékből, hiszen pár napra mindenki nélkülözhető. Nem dől össze a világ, ha pár napig csak egy valami lesz fontos: önmaga.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.