Úti cél: a paradicsom


Oriskó Renáta  2014.8.22. 3:04

Még most is nyugodtan alszik, pedig a hétköznapokon ilyenkor már üvölt az ébresztő.

Bár az egyik kedvenc zenéjére ébred, de kora reggel még az is fülsiketítő zajnak tűnik. Most megmozdul, hirtelen nem tudja, hol is van. Más a szoba, a falak, kicsit idegen minden. Nem a megszokott. De ez most egyáltalán nem zavarja. Aztán rájön, hogy ez az utolsó napja ebben a paradicsomban.

Hirtelen jött az ötlet. Szerda délután volt, a nap sugarai csak úgy hívogatták ki a szabadba. Vagyis csak hívogatták volna. A légkondicionált irodában ült papírokkal körülbástyázva, amik mind azt ordították: határidő! Bár ő jobban örült volna, ha kedvesen azt suttogják: menj csak haza, ráérsz befejezni holnap! Lassan teltek a percek, közben a monitort bámulta, táblázatokat szerkesztett. De nem csak a gépen, a fejében is, ott viszont nem unalmas fekete-fehéreket, hanem gyönyörű színeseket – egy gyors bevásárlás, mert üres a hűtő, egy finom vacsora, bár már most is halomban áll a mosatlan, de hát ez van, ha valaki szeret főzni, és a bankban is meg kell állnia. Igen, a bank. Erről tegnap is megfeledkezett. Képzeletben már tett is mellé három piros felkiáltójelet, és gyorsan átrakta a bevásárlás elé. Hiába, néha még a legszínesebb, legtökéletesebb excel-táblázat is hibádzik. Épp ekkor jött egy e-mail egy gyerekkori barátnőjétől. A barátnő férjhez ment és pár éve külföldön él, egy meseszép dél- franciaországi falucskában. Vagyis a képeken meseszépnek tűnik. Mert az az igazság, még sose látogatta meg őt, amit a barátnő elég gyakran fel is ró neki. Menne ő szívesen, de valami mindig közbejön. Már hányszor ült képzeletben egy kedves kis francia kávézóban a barátnője és egy frissen sült francia croissant társaságában. Most meg is kordult a gyomra. A napsütötte dél, levendulamezők, szőlőültetvények, a vidéki piac forgataga… Úgy elkalandozott, hogy már nem is látja a papírhegyeket maga előtt.


Az utolsó nap a földi paradicsomban. Mert ez tényleg az volt. Végre szabadnak, könnyűnek, gondtalannak érezte magát. Most már tudja, hogy az itt töltött pár nap annyi energiát, örömöt adott neki, hogy újra képes helyt állni a hétköznapokban. S miért döntött végül úgy, hogy meg sem áll dél-Franciaországig? Talán azért, mert az utóbbi időben többször érezte, hogy kevesebb ideje jut olyasmikre, amiket igazán szeret. De közben azt is sejtette, sose lesz több ideje, hisz egy nap mindig csak 24 óra. Ebbe kell belesűríteni mindent, vagy legalább azt, ami fontos. Amitől valamivel több lesz az adott nap és könnyebb a következő. Talán kicsit azért, mert elgondolkodott azon, milyen régen tett már valamit csak önmagáért. Persze, a szabadnapjain feltöltődött, de rég vágott bele valami igazán újba. Mindig példásan dolgozott, lehetett rá számítani, de voltak napok, mikor mindezt őrülten fárasztónak érezte.

Mint ahogy ott, a végeláthatatlan határidők között. És akkor úgy döntött, kicsit kiszáll a mókuskerékből, hiszen pár napra mindenki nélkülözhető. Nem dől össze a világ, ha pár napig csak egy valami lesz fontos: önmaga.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.