Veszteség


Keszegh Csilla  2005.2.14. 8:38

Elvesztettem az ajándékba kapott fülbevalómat. Bosszantó, mert pont azért vesztettem el, mert nem akartam elveszíteni.

A kapocs meglazult rajta, kiesett, ezért kicsit megreparáltam, visszatettem, de megint kiesett. Megkérdeztem a barátnőmet, nem ismer-e egy ügyes ékszerészt, aki hamarjában megjavítaná. Ismert. Benyitottam az újonnan nyílt ékszerüzletbe, s elpanaszoltam a mosolytalan eladónőnek a problémámat. Ő a cipője orrát nézve bólogatott, aztán elkérte az ominózus használati tárgyat, meg a párját is. Mivel nem értettem, miért kell a másik is, rákérdeztem. Hogy mindkettő egyformán csillogjon, ha majd kifényesítik. Beadtam a derekam, és szót fogadtam. A padlót leső elárusítónő a mérlegre tette az ékszereket. Az aranymérő háromszor más eredményt mutatott, melyből aztán az eladónő számtani középértéket véve felfirkált valamit egy cetlire, amelyet szemlesütve átnyújtott nekem a pulton, s még odavetette, hogy jöjjek vissza úgy egy hét múlva.

Visszamentem. Ezúttal még mosolytalanabb, még szenvtelenebb arcú eladónő állt a pult mögött. A cetli-bizonylat átnyújtása után a fülkébe ment, máris hozta a fülbevalóimat, s szó nélkül odatolta elém. Azonnal megnéztem, jól zár-e a kis kapocs. Nem zárt jól. Ugyanolyan volt, mint amikor beadtam. Zavartan kérdeztem, vajon miért nem javították meg. A mosolytalan hölgy éles hangon rám szólt: -- Mit akarok, a függőnek semmi baja, úgy jó, ahogy van, a mesterük nem talált rajta semmi hibát. Megpróbáltam még egy kicsit kötekedni, hiszen nem viccből hoztam el megjavíttatni. A hölgy a megjegyzésemen felpaprikázódva arra célzott, valószínűleg egyáltalán nem értek az aranytárgyakhoz (nem úgy, mint ő meg a mester). Elém vágta a fülbevalókat és azt mondta, örüljek, hogy nem kell fizetnem, különben sem megy a fejébe, minek hoztam ide a hibátlan ékszereimet. Azt már meg se mertem kérdezni, miért fényesebb az egyik függő a másiknál. Jobbnak láttam, ha nem kötöm tovább az ebet a karóhoz, idejében távozom, mert még jobban kikapok.

Egy kicsit szégyenkezve (hátha mégis bennem van a hiba) jöttem ki az üzletből. Nem értettem, nem értem az egészet, s ha nem velem történt volna meg, másnak talán el sem hinném. Azóta eltelt egy-két hét és a fülbevalómat elvesztettem. Kicsúszott a fülemből, mert rossz volt rajta a kapocs!
Visszamenjek megmondani neki?...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1