Veszteség
Elvesztettem az ajándékba kapott fülbevalómat. Bosszantó, mert pont azért vesztettem el, mert nem akartam elveszíteni.
A kapocs meglazult rajta, kiesett, ezért kicsit megreparáltam, visszatettem, de megint kiesett. Megkérdeztem a barátnőmet, nem ismer-e egy ügyes ékszerészt, aki hamarjában megjavítaná. Ismert. Benyitottam az újonnan nyílt ékszerüzletbe, s elpanaszoltam a mosolytalan eladónőnek a problémámat. Ő a cipője orrát nézve bólogatott, aztán elkérte az ominózus használati tárgyat, meg a párját is. Mivel nem értettem, miért kell a másik is, rákérdeztem. Hogy mindkettő egyformán csillogjon, ha majd kifényesítik. Beadtam a derekam, és szót fogadtam. A padlót leső elárusítónő a mérlegre tette az ékszereket. Az aranymérő háromszor más eredményt mutatott, melyből aztán az eladónő számtani középértéket véve felfirkált valamit egy cetlire, amelyet szemlesütve átnyújtott nekem a pulton, s még odavetette, hogy jöjjek vissza úgy egy hét múlva.
Visszamentem. Ezúttal még mosolytalanabb, még szenvtelenebb arcú eladónő állt a pult mögött. A cetli-bizonylat átnyújtása után a fülkébe ment, máris hozta a fülbevalóimat, s szó nélkül odatolta elém. Azonnal megnéztem, jól zár-e a kis kapocs. Nem zárt jól. Ugyanolyan volt, mint amikor beadtam. Zavartan kérdeztem, vajon miért nem javították meg. A mosolytalan hölgy éles hangon rám szólt: -- Mit akarok, a függőnek semmi baja, úgy jó, ahogy van, a mesterük nem talált rajta semmi hibát. Megpróbáltam még egy kicsit kötekedni, hiszen nem viccből hoztam el megjavíttatni. A hölgy a megjegyzésemen felpaprikázódva arra célzott, valószínűleg egyáltalán nem értek az aranytárgyakhoz (nem úgy, mint ő meg a mester). Elém vágta a fülbevalókat és azt mondta, örüljek, hogy nem kell fizetnem, különben sem megy a fejébe, minek hoztam ide a hibátlan ékszereimet. Azt már meg se mertem kérdezni, miért fényesebb az egyik függő a másiknál. Jobbnak láttam, ha nem kötöm tovább az ebet a karóhoz, idejében távozom, mert még jobban kikapok.
Egy kicsit szégyenkezve (hátha mégis bennem van a hiba) jöttem ki az üzletből. Nem értettem, nem értem az egészet, s ha nem velem történt volna meg, másnak talán el sem hinném. Azóta eltelt egy-két hét és a fülbevalómat elvesztettem. Kicsúszott a fülemből, mert rossz volt rajta a kapocs!
Visszamenjek megmondani neki?...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.