Veszteség


Keszegh Csilla  2005.2.14. 8:38

Elvesztettem az ajándékba kapott fülbevalómat. Bosszantó, mert pont azért vesztettem el, mert nem akartam elveszíteni.

A kapocs meglazult rajta, kiesett, ezért kicsit megreparáltam, visszatettem, de megint kiesett. Megkérdeztem a barátnőmet, nem ismer-e egy ügyes ékszerészt, aki hamarjában megjavítaná. Ismert. Benyitottam az újonnan nyílt ékszerüzletbe, s elpanaszoltam a mosolytalan eladónőnek a problémámat. Ő a cipője orrát nézve bólogatott, aztán elkérte az ominózus használati tárgyat, meg a párját is. Mivel nem értettem, miért kell a másik is, rákérdeztem. Hogy mindkettő egyformán csillogjon, ha majd kifényesítik. Beadtam a derekam, és szót fogadtam. A padlót leső elárusítónő a mérlegre tette az ékszereket. Az aranymérő háromszor más eredményt mutatott, melyből aztán az eladónő számtani középértéket véve felfirkált valamit egy cetlire, amelyet szemlesütve átnyújtott nekem a pulton, s még odavetette, hogy jöjjek vissza úgy egy hét múlva.

Visszamentem. Ezúttal még mosolytalanabb, még szenvtelenebb arcú eladónő állt a pult mögött. A cetli-bizonylat átnyújtása után a fülkébe ment, máris hozta a fülbevalóimat, s szó nélkül odatolta elém. Azonnal megnéztem, jól zár-e a kis kapocs. Nem zárt jól. Ugyanolyan volt, mint amikor beadtam. Zavartan kérdeztem, vajon miért nem javították meg. A mosolytalan hölgy éles hangon rám szólt: -- Mit akarok, a függőnek semmi baja, úgy jó, ahogy van, a mesterük nem talált rajta semmi hibát. Megpróbáltam még egy kicsit kötekedni, hiszen nem viccből hoztam el megjavíttatni. A hölgy a megjegyzésemen felpaprikázódva arra célzott, valószínűleg egyáltalán nem értek az aranytárgyakhoz (nem úgy, mint ő meg a mester). Elém vágta a fülbevalókat és azt mondta, örüljek, hogy nem kell fizetnem, különben sem megy a fejébe, minek hoztam ide a hibátlan ékszereimet. Azt már meg se mertem kérdezni, miért fényesebb az egyik függő a másiknál. Jobbnak láttam, ha nem kötöm tovább az ebet a karóhoz, idejében távozom, mert még jobban kikapok.

Egy kicsit szégyenkezve (hátha mégis bennem van a hiba) jöttem ki az üzletből. Nem értettem, nem értem az egészet, s ha nem velem történt volna meg, másnak talán el sem hinném. Azóta eltelt egy-két hét és a fülbevalómat elvesztettem. Kicsúszott a fülemből, mert rossz volt rajta a kapocs!
Visszamenjek megmondani neki?...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1